 |
| A Sziklakórház bejárata, 1944 (Kép forrása) |
A Sziklakórház a Budai Vár alatt található. A Várhegy mélyén
kb. 10 km hosszúságú barlang- és pincerendszer kanyarog, amit az ott lakók
folyamatosan használtak, bővítettek, átalakítottak. A második világháború
előestéjén a járatokat megerősítették, a lejáratok számát korlátozták, a
sokszor különálló járatszakaszokat egybenyitották, hogy a 10–15
m mélységű járatrendszer óvóhelyként szolgálhasson az esetleges bombázások
során.
Az I. kerület és a Vár volt akkoriban a „kormányzati
negyed”. Így légoltalmi és egészségügyi ellátási megfontolásokból a székesfőváros elrendelte egy sebészeti szükségkórház –
más néven: „Légókórház” – építését a Vár alatt. A létesítményt költségkímélési
szempontok miatt a barlangrendszerhez igazítva alakították ki – barlangteremből
szoba lett, járatból folyosó.
 |
| A műtő, 1944 (Kép forrása) |
Az építkezés 1939 és 1944 között megfeszített
ütemben folyt, és 1944 februárjában megnyílt a Székesfőváros Sebészeti
Szükségkórháza. Feladata az általános sürgősségi ellátás lett, így polgári és
katonai személyeket is fogadott, akik a légitámadásokban megsérültek.
Megnyitásakor jelen volt és ápolónőként dolgozott is ott özv. Horthy Istvánné
(Edelsheim-Gyulai Ilona) a Magyar Vöröskereszt főápolónője.
A
kórházat a Szent János Kórház felügyelete alá rendelték, vezetőjének dr. Kovács
István egyetemi adjunktust, sebészfőorvost nevezték ki, aki közel
negyven orvossal dolgozott a létesítményben. Az ellátást a
Vöröskereszt önkéntes ápolói segítették. A létesítményt 120 ember befogadására tervezték.
Budapest ostroma alatt azonban szemtanúk
beszámolói szerint 650–700 embert is bezsúfoltak. Aki már nem fért a
kórházba, azt a barlangrendszerbe nyíló több átjárón keresztül barlangtermekben,
hordágyakra és szalmazsákokra fektetve helyezték el. A halálozási arány igen
magas volt a vízhiány, a járványok, továbbá az eszköz- és gyógyszerhiány miatt.
Az
1956-os forradalom alatt a kórház ismét megnyílt, hogy ellássa a
sebesült civileket, katonákat. Hat fiú és egy lány is született az akkor még bombabiztos létesítményben. A forradalom
leverése után az intézmény rövid ideig börtönkórházként működött.
A létesítményt 1958-62-ig
átépítették és kibővítették, hogy vegyi vagy atomtámadás esetén is használható
legyen. Az ide vezényelt orvosok és ápolók a 80-as évek
közepéig tartottak évente polgári védelmi gyakorlatot.
A Sziklakórház 2007-től múzeumként látogatható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése